kesztyű

匈牙利語

kesztyű

詞源

源自kéz (“手”) +‎ teü (“放”, tesz的棄用現在分詞形)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈkɛscyː]
• 斷字：kesz‧tyű
• 韻部：-cyː

名詞

kesztyű (複數 kesztyűk)

1. 手套

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：前圓唇)
	單數	複數
主格	kesztyű	kesztyűk
賓格	kesztyűt	kesztyűket
與格	kesztyűnek	kesztyűknek
工具格	kesztyűvel	kesztyűkkel
因果格	kesztyűért	kesztyűkért
轉移格	kesztyűvé	kesztyűkké
到格	kesztyűig	kesztyűkig
樣格-形式	kesztyűként	kesztyűkként
樣格-情態	—	—
內格	kesztyűben	kesztyűkben
頂格	kesztyűn	kesztyűkön
接格	kesztyűnél	kesztyűknél
入格	kesztyűbe	kesztyűkbe
上下格	kesztyűre	kesztyűkre
向格	kesztyűhöz	kesztyűkhöz
出格	kesztyűből	kesztyűkből
上格	kesztyűről	kesztyűkről
奪格	kesztyűtől	kesztyűktől

kesztyű 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 kesztyűm kesztyűim 第二人称单数 kesztyűd kesztyűid 第三人称单数 kesztyűje kesztyűi 第一人称复数 kesztyűnk kesztyűink 第二人称复数 kesztyűtök kesztyűitek 第三人称复数 kesztyűjük kesztyűik

派生詞

• kesztyűs
• kesztyűtlen

 

複合詞

• bokszkesztyű
• bőrkesztyű
• félkesztyű
• gumikesztyű
• kesztyűbőr
• kesztyűtágító
• mosdókesztyű
• vívókesztyű

 

短語

• egyujjas kesztyű
• ujjatlan kesztyű

 

拓展閱讀

• kesztyű in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.