rabszolga

匈牙利語

詞源

源自 rab +‎ szolga。

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈrɒpsolɡɒ]

• 音頻

  （文檔）

• 斷字：rab‧szol‧ga
• 韻部：-ɡɒ

名詞

rabszolga (複數 rabszolgák)

1. 奴隸

變格

變格 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：後)
	單數	複數
主格	rabszolga	rabszolgák
賓格	rabszolgát	rabszolgákat
與格	rabszolgának	rabszolgáknak
工具格	rabszolgával	rabszolgákkal
因果格	rabszolgáért	rabszolgákért
轉移格	rabszolgává	rabszolgákká
到格	rabszolgáig	rabszolgákig
樣格-形式	rabszolgaként	rabszolgákként
樣格-情態	—	—
內格	rabszolgában	rabszolgákban
頂格	rabszolgán	rabszolgákon
接格	rabszolgánál	rabszolgáknál
入格	rabszolgába	rabszolgákba
上下格	rabszolgára	rabszolgákra
向格	rabszolgához	rabszolgákhoz
出格	rabszolgából	rabszolgákból
上格	rabszolgáról	rabszolgákról
奪格	rabszolgától	rabszolgáktól

rabszolga 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 rabszolgám rabszolgáim 第二人称单数 rabszolgád rabszolgáid 第三人称单数 rabszolgája rabszolgái 第一人称复数 rabszolgánk rabszolgáink 第二人称复数 rabszolgátok rabszolgáitok 第三人称复数 rabszolgájuk rabszolgáik

派生詞彙

複合詞

• rabszolga-társadalom
• rabszolgafelkelés
• rabszolgatartás

 

延伸閱讀

• rabszolga in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.