nyelvtudás

匈牙利語

詞源

源自 nyelv (“語言”) +‎ tudás (“知識”)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈɲɛlftudaːʃ]
• 斷字：nyelv‧tu‧dás

名詞

nyelvtudás (通常不可數，複數 nyelvtudások)

1. 語言能力

   近義詞：nyelvismeret

   下位詞：angolnyelv-tudás

變格

Inflection (詞幹：-o-，元音和諧律：後)

	單數	複數
主格	nyelvtudás	nyelvtudások
賓格	nyelvtudást	nyelvtudásokat
與格	nyelvtudásnak	nyelvtudásoknak
工具格	nyelvtudással	nyelvtudásokkal
因果格	nyelvtudásért	nyelvtudásokért
轉移格	nyelvtudássá	nyelvtudásokká
到格	nyelvtudásig	nyelvtudásokig
形式樣格	nyelvtudásként	nyelvtudásokként
情態樣格	—	—
內格	nyelvtudásban	nyelvtudásokban
頂格	nyelvtudáson	nyelvtudásokon
接格	nyelvtudásnál	nyelvtudásoknál
入格	nyelvtudásba	nyelvtudásokba
上下格	nyelvtudásra	nyelvtudásokra
向格	nyelvtudáshoz	nyelvtudásokhoz
出格	nyelvtudásból	nyelvtudásokból
上格	nyelvtudásról	nyelvtudásokról
奪格	nyelvtudástól	nyelvtudásoktól
非定語 所有格 – 單數	nyelvtudásé	nyelvtudásoké
非定語 所有格 – 複數	nyelvtudáséi	nyelvtudásokéi

nyelvtudás 的所有格形式

所有者	單個所有物	多個所有物
第一人稱單數	nyelvtudásom	nyelvtudásaim
第二人稱單數	nyelvtudásod	nyelvtudásaid
第三人稱單數	nyelvtudása	nyelvtudásai
第一人稱複數	nyelvtudásunk	nyelvtudásaink
第二人稱複數	nyelvtudásotok	nyelvtudásaitok
第三人稱複數	nyelvtudásuk	nyelvtudásaik

派生詞彙

• nyelvtudásbeli
• nyelvtudású

相關詞彙

• angolnyelv-tudás

延伸閱讀

• nyelvtudás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.