ülés

參見：üles

匈牙利語

詞源

源自 ül (“坐”) +‎ -és (名詞後綴)。

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈyleːʃ]
• 斷字：ülés
• 韻部：-eːʃ

名詞

ülés (複數 ülések)

1. 坐
2. 座位
3. 會議

變格

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	ülés	ülések
賓格	ülést	üléseket
與格	ülésnek	üléseknek
工具格	üléssel	ülésekkel
因果格	ülésért	ülésekért
轉移格	üléssé	ülésekké
到格	ülésig	ülésekig
樣格-形式	ülésként	ülésekként
樣格-情態	—	—
內格	ülésben	ülésekben
頂格	ülésen	üléseken
接格	ülésnél	üléseknél
入格	ülésbe	ülésekbe
上下格	ülésre	ülésekre
向格	üléshez	ülésekhez
出格	ülésből	ülésekből
上格	ülésről	ülésekről
奪格	üléstől	ülésektől

ülés 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 ülésem üléseim 第二人称单数 ülésed üléseid 第三人称单数 ülése ülései 第一人称复数 ülésünk üléseink 第二人称复数 ülésetek üléseitek 第三人称复数 ülésük üléseik

派生詞彙

• üléses
• ülésezik
• ülési
• ülésű

 

複合詞

• lovaglóülés
• pótülés
• tanácsülés
• ülésdeszka
• ülésnap
• ülésrend
• ülésszak
• ülésterem

 

延伸閱讀

• ülés in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.