ész
外观
匈牙利語
[编辑]詞源
[编辑](1372年後) 源自一突厥語族語言,時間早於9-10世紀匈牙利人佔領喀爾巴阡山脈。對比楚瓦什語 ӑс (ăs)。[1]
發音
[编辑]名詞
[编辑]ész (複數 eszek)
變格
[编辑]變格 (詞幹:-e-,元音和諧律:前不圓唇) | ||
---|---|---|
單數 | 複數 | |
主格 | ész | eszek |
賓格 | eszet | eszeket |
與格 | észnek | eszeknek |
工具格 | ésszel | eszekkel |
因果格 | észért | eszekért |
轉移格 | ésszé | eszekké |
到格 | észig | eszekig |
樣格-形式 | észként | eszekként |
樣格-情態 | — | — |
內格 | észben | eszekben |
頂格 | észen | eszeken |
接格 | észnél | eszeknél |
入格 | észbe | eszekbe |
上下格 | észre | eszekre |
向格 | észhez | eszekhez |
出格 | észből | eszekből |
上格 | észről | eszekről |
奪格 | észtől | eszektől |
派生詞
[编辑]複合詞
短語
參考資料
[编辑]- ↑ ész in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete(《詞源詞典:匈牙利語單詞和詞綴的起源》),布達佩斯:水墨出版社(Tinta Könyvkiadó),2006, ISBN 9637094016. (參見其第二版。)
拓展閱讀
[编辑]- ész in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.