érem

參見：erem 和 erëm

加泰羅尼亞語

發音

• 國際音標^(幫助)：(Central、Balearic) [ˈe.ɾəm]
• 國際音標^(幫助)：(瓦倫西亞語) [ˈe.ɾem]

動詞

érem

1. ser 的第一人稱複數過去未完成時直陳式

匈牙利語

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈeːrɛm]
• 斷字：érem
• 韻部：-ɛm

詞源1

源自 ér (“值”) +‎ -em (名詞後綴)。（创造於18-19世纪的语言改革）

名詞

érem (複數 érmek)

2. 獎章

用法說明

參見 érme。

變格

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	érem	érmek
賓格	érmet	érmeket
與格	éremnek	érmeknek
工具格	éremmel	érmekkel
因果格	éremért	érmekért
轉移格	éremmé	érmekké
到格	éremig	érmekig
樣格-形式	éremként	érmekként
樣格-情態	—	—
內格	éremben	érmekben
頂格	érmen	érmeken
接格	éremnél	érmeknél
入格	érembe	érmekbe
上下格	éremre	érmekre
向格	éremhez	érmekhez
出格	éremből	érmekből
上格	éremről	érmekről
奪格	éremtől	érmektől

érem 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 érmem érmeim 第二人称单数 érmed érmeid 第三人称单数 érme érmei 第一人称复数 érmünk érmeink 第二人称复数 érmetek érmeitek 第三人称复数 érmük érmeik

派生詞彙

• érmecske
• érmes

 

複合詞

• aranyérem
• bronzérem
• emlékérem
• ezüstérem
• érdemérem
• éremgyűjtemény
• éremgyűjtő
• éremtan

 

短語

• az éremnek két oldala van

 

詞源2

源自 ér +‎ -em (人稱後綴)

動詞

érem

1. ér 的第一人稱單數直陳式現在時定

延伸閱讀

• érem in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.