végbél

匈牙利語

詞源

vég (“終，末”) +‎ bél (“腸子”)。

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈveːɡbeːl]
• 斷字：vég‧bél

名詞

végbél (複數 végbelek)

1. 〈解〉 直腸

變格

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	végbél	végbelek
賓格	végbelet	végbeleket
與格	végbélnek	végbeleknek
工具格	végbéllel	végbelekkel
因果格	végbélért	végbelekért
轉移格	végbéllé	végbelekké
到格	végbélig	végbelekig
樣格-形式	végbélként	végbelekként
樣格-情態	—	—
內格	végbélben	végbelekben
頂格	végbelen	végbeleken
接格	végbélnél	végbeleknél
入格	végbélbe	végbelekbe
上下格	végbélre	végbelekre
向格	végbélhez	végbelekhez
出格	végbélből	végbelekből
上格	végbélről	végbelekről
奪格	végbéltől	végbelektől

végbél 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 végbelem végbeleim 第二人称单数 végbeled végbeleid 第三人称单数 végbele végbelei 第一人称复数 végbelünk végbeleink 第二人称复数 végbeletek végbeleitek 第三人称复数 végbelük végbeleik

派生詞

• végbélgyulladás
• végbélnyílás