részecske

匈牙利語

詞源

源自 rész (“部分”) +‎ -ecske (指小後綴)。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈreːsɛt͡ʃkɛ]
• 斷字：ré‧szecs‧ke
• 韻部：-kɛ

名詞

részecske (複數 részecskék)

1. (物理學) 粒子

變格

屈折 (詞幹：長/高元音，元音和諧律：前不圓唇)

	單數	複數
主格	részecske	részecskék
賓格	részecskét	részecskéket
與格	részecskének	részecskéknek
工具格	részecskével	részecskékkel
因果格	részecskéért	részecskékért
轉移格	részecskévé	részecskékké
到格	részecskéig	részecskékig
形式樣格	részecskeként	részecskékként
情態樣格	—	—
內格	részecskében	részecskékben
頂格	részecskén	részecskéken
接格	részecskénél	részecskéknél
入格	részecskébe	részecskékbe
上下格	részecskére	részecskékre
向格	részecskéhez	részecskékhez
出格	részecskéből	részecskékből
上格	részecskéről	részecskékről
奪格	részecskétől	részecskéktől
非定語 所有格 – 單數	részecskéé	részecskéké
非定語 所有格 – 複數	részecskééi	részecskékéi

részecske 的所有格形式

所有者	單個所有物	多個所有物
第一人稱單數	részecském	részecskéim
第二人稱單數	részecskéd	részecskéid
第三人稱單數	részecskéje	részecskéi
第一人稱複數	részecskénk	részecskéink
第二人稱複數	részecskétek	részecskéitek
第三人稱複數	részecskéjük	részecskéik

派生詞彙

• antirészecske

複合詞

• részecskefizika
• részecskegyorsító

短語

• elemi részecske

延伸閱讀

• részecske in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.