szerencse

匈牙利語

詞源

源自某斯拉夫語族。 對比塞爾維亞-克羅地亞語 sreća、斯洛文尼亞語 sreča （「運氣，歡樂」） < 原始斯拉夫語 *sъrętja。

發音

• 國際音標^(幫助)：/ˈsɛrɛntʃɛ/
• 斷字：sze‧ren‧cse

名詞

szerencse 的變格 單數 複數 主格 szerencse szerencsék 賓格 szerencsét szerencséket 與格 szerencsének szerencséknek 工具格 szerencsével szerencsékkel 因格 szerencséért szerencsékért 變格 szerencsévé szerencsékké 終格 szerencséig szerencsékig 狀格 szerencseként szerencsékként 能態格 - - 內格 szerencsében szerencsékben 頂格 szerencsén szerencséken 所格 szerencsénél szerencséknél 入格 szerencsébe szerencsékbe 至格 szerencsére szerencsékre 向格 szerencséhez szerencsékhez 出格 szerencséből szerencsékből 取格 szerencséről szerencsékről 奪格 szerencsétől szerencséktől

szerencse 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 szerencsém szerencséim 第二人稱單數 szerencséd szerencséid 第三人稱單數 szerencséje szerencséi 第一人稱複數 szerencsénk szerencséink 第二人稱複數 szerencsétek szerencséitek 第三人稱複數 szerencséjük szerencséik

szerencse (複數 szerencsék)

1. 運氣，幸運

派生詞

• szerencsés
• szerencsétlen

另見

• üstökön ragadja a szerencsét