elem

參見：-elem、élem 和 elém

匈牙利語

詞源

最早見於1808年。elementum的簡稱，源自拉丁語 elementum。

發音

• 國際音標^(幫助)：[ˈɛlɛm]

• 音頻

  （文檔）

• 斷字：elem
• 韻部：-ɛm

名詞

elem (複數 elemek)

1. 電池
2. 化學元素
3. 組分，元素

變格

變格 (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)
	單數	複數
主格	elem	elemek
賓格	elemet	elemeket
與格	elemnek	elemeknek
工具格	elemmel	elemekkel
因果格	elemért	elemekért
轉移格	elemmé	elemekké
到格	elemig	elemekig
樣格-形式	elemként	elemekként
樣格-情態	—	—
內格	elemben	elemekben
頂格	elemen	elemeken
接格	elemnél	elemeknél
入格	elembe	elemekbe
上下格	elemre	elemekre
向格	elemhez	elemekhez
出格	elemből	elemekből
上格	elemről	elemekről
奪格	elemtől	elemektől

elem 的所有格形 所有者 单数所有物 复数所有物 第一人称单数 elemem elemeim 第二人称单数 elemed elemeid 第三人称单数 eleme elemei 第一人称复数 elemünk elemeink 第二人称复数 elemetek elemeitek 第三人称复数 elemük elemeik

派生詞

(不推薦使用|lang=參數)

• elemes
• elemez
• elemi
• elemista
• elemű

 

(不推薦使用|lang=參數)

複合詞

• alapelem
• alkotóelem
• bútorelem
• elemcsoport
• elemlámpa
• elemszám
• életelem
• épületelem
• galvánelem
• gombelem
• hídelem
• keretelem
• laposelem
• lételem
• napelem
• nyomelem
• rúdelem
• szárazelem
• zseblámpaelem

 

短語

• elemében van
• kémiai elem

 

拓展閱讀

• elem in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• elem in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)

中古威爾士語

其他寫法

• elym

發音

• 國際音標^(幫助)：/ˈelem/

動詞

elem

1. mynet 的第一人稱複數未完成虛擬

威爾士語

發音

• (北部) 國際音標^(幫助)：/ˈɛlɛm/
• (南部) 國際音標^(幫助)：/ˈeːlɛm/, /ˈɛlɛm/

動詞

elem

1. 〈文〉 mynd 的第一人稱複數未完成虛擬