nyelv

匈牙利語

詞源

< 原始芬蘭-烏戈爾語 *ńälmä （「舌」），派生自原始烏拉爾語 *ńäxli- （「咽下」）。 對比 nyel。

發音

• 國際音標^(幫助)：/ˈɲɛlv/
• 斷字：nyelv

名詞

nyelv 的變格 單數 複數 主格 nyelv nyelvek 賓格 nyelvet nyelveket 與格 nyelvnek nyelveknek 工具格 nyelvvel nyelvekkel 因格 nyelvért nyelvekért 變格 nyelvvé nyelvekké 終格 nyelvig nyelvekig 狀格 nyelvként nyelvekként 能態格 - - 內格 nyelvben nyelvekben 頂格 nyelven nyelveken 所格 nyelvnél nyelveknél 入格 nyelvbe nyelvekbe 至格 nyelvre nyelvekre 向格 nyelvhez nyelvekhez 出格 nyelvből nyelvekből 取格 nyelvről nyelvekről 奪格 nyelvtől nyelvektől

nyelv 的所有格形 所有者 單數所有物 複數所有物 第一人稱單數 nyelvem nyelveim 第二人稱單數 nyelved nyelveid 第三人稱單數 nyelve nyelvei 第一人稱複數 nyelvünk nyelveink 第二人稱複數 nyelvetek nyelveitek 第三人稱複數 nyelvük nyelveik

nyelv (複數 nyelvek)

1. 舌，舌頭
2. 語言，語

派生詞

• nyelvész
• nyelvészet

Compound words

• anyanyelv
• földnyelv
• idegen nyelv
• jelnyelv
• nyelvemlék
• nyelvjárás
• nyelvtan
• nyelvtörő
• tolvajnyelv