forrásnyelv

匈牙利語

詞源

forrás (「來源」) +‎ nyelv (「語言」)

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈforːaːʃɲɛlv]
• 斷字：for‧rás‧nyelv
• 韻部：-ɛlv

名詞

forrásnyelv (複數 forrásnyelvek)

1. (語言學) 源語言

變格

Inflection (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)

	單數	複數
主格	forrásnyelv	forrásnyelvek
賓格	forrásnyelvet	forrásnyelveket
與格	forrásnyelvnek	forrásnyelveknek
工具格	forrásnyelvvel	forrásnyelvekkel
因果格	forrásnyelvért	forrásnyelvekért
轉移格	forrásnyelvvé	forrásnyelvekké
到格	forrásnyelvig	forrásnyelvekig
形式樣格	forrásnyelvként	forrásnyelvekként
情態樣格	—	—
內格	forrásnyelvben	forrásnyelvekben
頂格	forrásnyelven	forrásnyelveken
接格	forrásnyelvnél	forrásnyelveknél
入格	forrásnyelvbe	forrásnyelvekbe
上下格	forrásnyelvre	forrásnyelvekre
向格	forrásnyelvhez	forrásnyelvekhez
出格	forrásnyelvből	forrásnyelvekből
上格	forrásnyelvről	forrásnyelvekről
奪格	forrásnyelvtől	forrásnyelvektől
非定語 所有格 – 單數	forrásnyelvé	forrásnyelveké
非定語 所有格 – 複數	forrásnyelvéi	forrásnyelvekéi

forrásnyelv 的所有格形式

所有者	單個所有物	多個所有物
第一人稱單數	forrásnyelvem	forrásnyelveim
第二人稱單數	forrásnyelved	forrásnyelveid
第三人稱單數	forrásnyelve	forrásnyelvei
第一人稱複數	forrásnyelvünk	forrásnyelveink
第二人稱複數	forrásnyelvetek	forrásnyelveitek
第三人稱複數	forrásnyelvük	forrásnyelveik