elem

參見：-elem、élem 和 elém

匈牙利語

詞源

最早見於1808年。elementum的簡稱，源自拉丁語 elementum。

發音

• 國際音標^(幫助): [ˈɛlɛm]

• 音頻：

  (檔案)

• 斷字：elem
• 韻部：-ɛm

名詞

elem (複數 elemek)

1. 電池
2. 化學元素
3. 組分，元素

變格

Inflection (詞幹：-e-，元音和諧律：前不圓唇)

	單數	複數
主格	elem	elemek
賓格	elemet	elemeket
與格	elemnek	elemeknek
工具格	elemmel	elemekkel
因果格	elemért	elemekért
轉移格	elemmé	elemekké
到格	elemig	elemekig
形式樣格	elemként	elemekként
情態樣格	—	—
內格	elemben	elemekben
頂格	elemen	elemeken
接格	elemnél	elemeknél
入格	elembe	elemekbe
上下格	elemre	elemekre
向格	elemhez	elemekhez
出格	elemből	elemekből
上格	elemről	elemekről
奪格	elemtől	elemektől
非定語 所有格 – 單數	elemé	elemeké
非定語 所有格 – 複數	eleméi	elemekéi

elem 的所有格形式

所有者	單個所有物	多個所有物
第一人稱單數	elemem	elemeim
第二人稱單數	elemed	elemeid
第三人稱單數	eleme	elemei
第一人稱複數	elemünk	elemeink
第二人稱複數	elemetek	elemeitek
第三人稱複數	elemük	elemeik

派生詞

• elemes
• elemez
• elemi
• elemista
• elemű

複合詞

• alapelem
• alkotóelem
• bútorelem
• elemcsoport
• elemlámpa
• elemszám
• életelem
• épületelem
• galvánelem
• gombelem
• hídelem
• keretelem
• laposelem
• lételem
• napelem
• nyomelem
• rúdelem
• szárazelem
• zseblámpaelem

短語

• elemében van
• kémiai elem

拓展閱讀

• elem in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (匈牙利語解釋詞典). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• elem in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)

中古威爾士語

其他寫法

• elym

發音

• 國際音標^(幫助): /ˈelem/

動詞

elem

1. mynet 的第一人稱複數未完成虛擬

威爾士語

發音

• (北部) 國際音標^(幫助): /ˈɛlɛm/
• (南部) 國際音標^(幫助): /ˈeːlɛm/、/ˈɛlɛm/

動詞

elem

1. 〈文〉 mynd 的第一人稱複數未完成虛擬